Játékos higiénia

Egyik feladatunk a projekten belül, hogy prevenciós céllal előadásokat tartsunk a gyermekeknek/szülőknek. Arról már nem szól a fáma, hogy miként, milyen anyagból, hisz ahány korosztály, annyiféle igény, az eltérő társadalmi helyzetről már nem is beszélve. Az egyik településen például több forrás szerint magas a drogot használók aránya, ugyanitt pedig a higiénia terén is akadnak problémák. Szedtünk már szemetet ezen a településen, jó pár gyermek el is jött, így gondoltam, érdemes megvizsgálni e témára való hajlandóságukat is.

Mivel az előadást főleg kisgyermekeknek, kiskamaszoknak terveztem első körben, eltekintettem a kommersz, kivetítővel levetített diás módszerekről (kivetítő sincs a településen, és egyébként is, valószínűleg unnák az egészet), és játékos feladatok megoldásával igyekeztem pótolni hiányosságaikat.

A jelen lévők nagy részével már korábban is találkozhattam, főleg a hétvégi rendezvények során, mégis jobbnak láttam, ha ismerkedünk egy kicsit. Az ismerkedésnél ne arra gondoljatok, hogy ki-ki elmesél magáról valamit, hisz ennek a foglalkozásnak nem ez volt a célja, ezzel csak tovább növeltem volna szorongásukat. Egy egyszerű játékot játszottunk, aminek címe: Álljon fel, az aki... A kérés állításokkal folytatódott, és mivel mindenkit egyszerre vont be a dologba, sikeresen leküzdötték félelmeiket, a cikis témákban is megnyilvánultak.

Ekkor szótagkártyákat vettem elő, és a három csapatra osztott társaság a higiéniával kapcsolatos szólásokat, mondások összerakásával foglalatoskodott.
Folytatásképp egy feladatlapot osztottam ki, ami az egyes tisztálkodási eszközök és típusok párosításáról szólt, valamint meg kellett nevezni az iskolai tisztasági csomagban lévő felszerelést is. Mint kiderült, utóbbi már nem is létezik, kíváncsi vagyok, mikor kopott ki a közoktatásból, és vajon mindenütt ez a helyzet?

A következő játék hasonló témát dolgozott fel. Itt némán el kellett mutogatni a higiéniával kapcsolatos cselekvési mozzanatokat, amiket a korábban kifáradó személynek kommentálnia kellett hangosan. Ez után meséltem nekik a kézmosás helyes módjáról, kérdeztem őket ezzel kapcsolatos szokásaikról.

Be kell vallanom, a most következő feladatnál pazaroltam is, hisz szerettem volna szemléltetni, milyen hamar kell elfogynia egy tubus fogkrémnek. Egy egész tubus fogkrémet az asztalra helyezett újságpapírra teljes hosszában kinyomtam (146 cm hosszú csíkot kaptunk), majd annak hosszát fél centis egységekre bontottuk, osztással (ennyit érdemes egy-egy alkalommal a fogkefére nyomni, anélkül, hogy pazarolnánk). A kapott 292 alkalom egy személy esetén legfeljebb (napi 2 fogmosás esetén) 146 napig tart, 2 személynél 73-ig, 3-nál 36-37-ig, míg 4-nél 18-19-ig (a jelen lévő gyermekek nagy része 3-4 gyermekes családból származott).
Az eredményen meglepődtek, legtöbben azt mondták, náluk tovább tart egy tubus fogkrém. Ezek után beszéltünk a helyes fogmosási technikáról, módszerről, amiben egyikük igen ügyesnek mutatkozott.

A következő feladat az úgynevezett táplálkozási piramis összeállítása volt, ahol hipermarketek újságainak képeiből válogathattak, és a két csapat az asztalon lévő háromszög 4 szintjén el kellett helyezze az egyes élelmiszerfajtákat. Ebben már sokat kellett segítenem, néhányan úgy gondolták, a sertéshús kevés zsírt tartalmaz, mások a fánkokat besorolták a teljes kiőrlésű pékáru mellé. A zöldségek és gyümölcsök fontosságát megint csak alábecsülték.

Zárásképp ki-ki lerajzolta kedvenc gyümölcsét, és leírta kedvenc ételeit, amíg két segítőm kitöltötte a gyermekeknek szánt, délelőtt készített okleveleimet, "Csillogó fogak oklevél" címmel. A segítők, tán éltek az iróniával, vagy épp szerettek volna engem bosszantani, nyalókákat is kiosztottak közöttük, aminek kézhez vételekor újra megbeszéltük, milyen fontos, hogy utána fogat mossanak. Kíváncsi vagyok, hányan tartották be... :)