Bevetésem első napja a területemen, rögtön a ráeszmélés pillanatait hozta magával. Az én térségemben lévő jegyzőnő ki kell mondjam, rasszista, és egyáltalán nem segítésre termett, ezért sok igényt figyelmen kívül hagy. A gyermekek nem étkeznek nyáron, átmeneti segély nincs, hiába született oxigénhiánnyal a gyermeked, és igazán, számára szinte semmi sem számít...
Nagyon nagy szerencsém van, azt hiszem, hogy épp ezt a térséget kaptam. Két okból is. Az egyik, hogy itt van a legtöbb tennivaló, és mint ilyen, a legnagyobb lehetőség is, míg a másik, hogy az alapszolgáltatási központ munkatársait, egy testvérpárt, évek óta ismerem, testvérem jóvoltából. Az első héten az ő segítségükkel jutottam el a legproblémásabb helyekre, így például Bandika édesanyjához. A kisfiú középsúlyos értelmi fogyatékos, bár gyanítom, hogy fogyatékosságát alulbecsülték. Kevés reakciót mutat a külvilág felé, és bár fejlődött, valószínűleg sosem élhet majd teljes életet. Rögtön partnerünkhöz fordultam ügyében, olyan igényekkel is, amit a mi szervezetünk kielégíteni nem tud.
Édesanyja jóhiszemű, szorgalmas, dolgozni és tenni akaró hölgy, egyedül neveli két gyermekét, hisz az apa nem sokkal Bandi születését követően elhagyta őt, ha jól emlékszem, el is vált tőle, házasok voltak. A nyolc éves fiút hetente kétszer kell gyógypedagógushoz cipelni, ami falugondnoki busz híján keserves feladat, az elavult, lépcsős autóbuszok, és a kevéssé segítőkész emberek világában. Szerencsémre tudok olyan szállítóeszközről, egy könnyen összecsukható kocsiról, ami elég erős, hogy elviselje az utat, és használatát követően szállítása sem okoz nagy gondot. A segélyszervezet munkatársával egy másik ügy kapcsán kerültem közelebbi ismeretségbe, így rávettem, hogy rajtuk keresztül juttathassam el a kívánt szállítóeszközt. Belementek, és június közepére meg is történik az akció, úgy, hogy abból féltékenykedés ne lehessen.
A családgondozó sajnos nem tud minden héten kilátogatni a családhoz, de nekem lesz alkalmam ezt megtenni, remélem további sikereket elérve.
A segélyszervezetnél említett eset nagy fejtörést okoz, és biztos vagyok benne, hogy fog is okozni, hisz a gyermekek állami nevelésből kerültek vissza a családhoz, jellemző rájuk az iskolakerülés és sajnos a két nagyobbikra a kábítószerek használata. Az intézetben rászoktak a szipuzásra. Itthon ennek beszerzése nagy gondot okoz, nem is jutnak hozzá, így öngyújtógázzal, légfrissítővel, sőt, amin végképp kiakadtam, palackos Pb-gázzal érik el ugyanezt az állapotot. Egyre gyakrabban teszek náluk látogatást, és egyenlőre úgy tűnik, nagyon megszeppennek, mikor megjelenek a háznál. A probléma az, hogy a szülők, akarom mondani az édesapa, és a nagymama (édesanyjuk elhagyta őket évekkel ez előtt) nem igazán tudnak hatni rájuk. Az édesapa egyenesen nem törődik velük, olykor mosolyog a problémák hallatán, amit nem tudok megérteni... A nagymamára kell hatnom, és egyenként elbeszélgetni a fiúkkal, no meg bevonni a program pszichológusát is, mégpedig ott helyben, hisz nem jönnének be a gondozóházba.
Jövő héten tetűirtószert, fésűt és szórófejes pumpát viszek ki a házhoz, ami szintén a segélyszervezet érdeme. A mi rendszerünk egyenlőre botladozva indult el, az igénylések nagyon sokat késnek, sokszor a semmiből dolgozunk. A legutóbbi rendezvényre például én vittem a szörpöt, és a rágcsálni valót, de igencsak megérte... két tucatnyi gyerek jött el összeszedni a község szemetét, a négy kilométerre lévő másik településrész határáig. Négy zsáknyi szemetet szedtünk össze, alig két óra alatt, aminek nagy része cigarettacsikk volt. Ezeket külön szedtük, hisz újrahasznosíthatók.
Remélem a kezdeti nehézségek hamarosan elmúlnak majd, és felnőhetünk azokhoz az emberekhez, akik viszik a környék ügyét, legyenek íróasztalok, vagy épp a nehéz sorsú gyermekek első lépései mögött.
Még valami... A hétvégén részt vettem egy egész napos konferencián, ahol többek között egy neves pszichológus, Dr. Vekerdy Tamás tartott varázslatos előadást a gyermeknevelésről, az agresszív, iskolakerülő gyermekekkel kapcsolatos munkáról. Nagyon jó dolgokat említett, utána nézek egy-két művének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése