Jó ideje gondolkodom már azon, hogy belekezdek ebbe a mesébe. Túlságosan sok olyan dolog történik itt, ami említésre méltó, amik hallatán/átélésekor úgy éreztem: meg kell őriznem!
Szociális munkás vagyok, egy új programban, és remélem, azzal, hogy itt vagyok, jobb lesz egy kicsit azok sorsa, akikkel hétről hétre találkozom. Tán ők nem gondolják így, hisz szó sincs anyagi segítségről. Mást szeretnénk adni. Szerintem jobbat, nagyszerűbbet, amitől úgy érzik, figyelünk rájuk, van hová fordulni a bajban, hisz nem köt a hivatal rideg szabályzata, itt tényleg az lehetek, aki vagyok: segítőkész, empatikus, előítéletmentes, de jelzést adni képes EMBER, mint a szakmánk hajnalán Londonban működő diákok.
Nem is húzom tovább, vágjunk bele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése