Talán már említettem, hogy a program magába foglal egy négy nap, három éjszakás táborozást is a Balaton-parton. Nem túl nagy idő, tudom, de a szóban forgó gyermekek nagy része még sohasem látta a Balaton-partot.
Nagy nehezen sikerült megegyeznünk abban, kik a leginkább rászorulók, és ugyanakkor kik azok, akiket ha elviszünk, biztos nem csinál balhét, vagy épp neki nem esik majd baja, hisz két turnusról volt szó: Az elsőben kamaszokat, a másodikban kisgyermekes családokat vittünk, tehát képzelhetitek, mekkora buktatók rejlettek abban, ha beleválasztunk...
Az első út augusztus 12-től 15-ig tartott, és 12-18 éves gyermekeket, 35 lányt és 25 fiút vittünk magunkkal, plusz a tíz kísérő. Már az elején akadtak nehézségek, hisz a szállás két különböző épületben volt, így a csapat kettéoszlott, mint később kiderült, lehetőséget adva arra, hogy egyesek csíntalanságon törjék fejüket.
Már első nap megrohamoztuk a Balatont, hisz akkor még igen jó volt az idő, a víz meleg, és bár a part hagyott kívánnivalót maga után (hínáros és köves volt végig), mind nagyon élvezték a dolgot. Érkezésünk napján csak vacsorára volt idő, hisz délután 5 körül foglaltuk el a szállást.
A másnapi reggeli közben kissé kómás tekintetek néztek farkasszemet velem az ebédlőasztalnál. A mi szintünkre került a legzajosabb lánycsapat, akik előszeretettel vonultak el a pincérfiúkkal, olykor hajnali egy óráig tartó beszélgetéseik során. Természetesen odafigyeltünk rájuk, így ekkor még nem voltak velük különösen nagy gondok.
Reggel kinéztünk a közelben lévő piacsorra, ahol többen vásároltak egy-két kisebb csecse-becsét, majd visszaszállingóztunk ebédre, és újból a Balaton következett. Ekkor már látszott, hogy az időjárás kezd elromlani. Elő kellett vennünk másnapra a B-tervet.
Az előző nap éjszakája viszonylag nyugisan telt, a tegnap még vidám zajongás éjfél körül lecsillapodott, így másnap reggel valamivel korábban magukhoz tértek a fiatalok. Összegyűltünk a szálloda előtti kapu közelében, és elindultunk a vasútállomásra, ahonnan a kompkikötőig meg sem álltunk. Ott felszálltunk egy nagyjából 120-150 főt befogadni képes sétahajóba, és elindultunk a Badacsony felé. A tinik ezt is nagyon élvezték, véleményem szerint a hajón egy négyzetméterre eső self-shoot-ok (mint utóbb megtudtam, szelfiknek becézik) számát sehol az országban nem haladták meg...
Hazaérkezésünkkor adtunk egy-másfél órát a pihenésre, és a B-terv részletes megbeszélésére. Csapatokat állítottunk fel, valamint nyolc állomást, ahol a kollégákkal különböző feladatokkal (szellemi és ügyességi) vártuk a gyerekeket. A csapatokat szándékosan vegyesen állítottuk össze, vegyítve az egyes települések gyermekeit, így valamelyest rábírtuk őket, hogy többé-kevésbé ismeretlenekkel dolgozzanak együtt.
A megmérettetés nagyjából 2-2,5 órán keresztül zajlott, majd egy rövid eredményhirdetést követően ajándékokat sorsoltunk ki a nyertesek között. Az eseményről emléktáblát kaptak az Ifjúsági Pontos kollégák, majd megbeszéltük, hogy összeülünk egy közös szalonna és virsli-sütésre az este folyamán.
Az említett program igencsak elhúzódott, előkerült a Twister, valamint a kártya is, és leszámítva egy kisebb incidenst, mindannyian jól szórakoztunk az este folyamán.
Az említett esemény nevezetesen az volt, hogy a szintünkön lévő szoba lány lakói, reménykedve abban, hogy engedékeny leszek, megkértek, engedjem le őket az egyik pincérlány születésnapjára (ez ügyben maga a hölgy kérdezett meg). Én javasoltam nekik, hogy kérdezzék meg a településükön dolgozó ifipontost, vagy a táborvezetőt, aminek eleget is tettek, de ők ismerve a lányokat, nem engedték meg. Miután beletörődtek ebbe, elköszöntünk, és másfél-két óráig színüket sem láttam, ám ekkor rám telefonált a már említett ifjúsági pontos hölgy, mit tudok a lányok hollétéről. Én elmeséltem neki, hol váltunk el (közvetlenül a szobájuk előtt), majd javasoltam, hogy nézzünk le a születésnapi bulira. A lányok természetesen ott voltak, előkerült az alkohol, és persze a múlt nap már látott pincérfiúk. Különösebb jelenet nélkül végül felkísértük őket a szobájukba, és attól fogva igyekeztünk lehetőséget sem adni arra, hogy ismét meglógjanak. Tán furcsálljátok a módszert, de ismerve a lányokat, senki sem akart egy, vagy több személyt hazavinni a tábor után...
A negyedik nap után megreggeliztünk, majd a buszba bepakolva ismét hazafelé vettük az irányt, nagyon úgy tűnt, hogy vidám és élményekkel teli mosollyal az arcokon, az újból melegen sütő Nap sugarai alatt zötykölődve.
